Az ókori görögöknél a szabad emberek gyülekezetét hívták agorának, amelyet azért hívtak össze, hogy ismertessék velük az uralkodók döntéseit. A gyűlést a város agorának nevezett, központi piacterén tartották, és ez a hely fokozatosan a gazdasági, politikai és kulturális élet központja lett. A gazdasági szerepen kívül a tér az erkölcsi és vallási központ szerepét is betöltötte a városban; az Agorán gyülekezett a nép a nagy vallási ünnepekkor, és innen indultak az ünnepélyes felvonulások: a Panathenaia ünnepeken a menet az Agorán található Leocorion templomtól indult, hogy aztán az Akropoliszhoz érkezzen.

Itt tartották a vallási ünnepeket, az ünnepélyes szertartásokat, a bírósági üléseket és itt zajlottak a legkülönbözőbb témájú viták, amelyekben minden városlakó részt vehetett és elmondhatta véleményét. Bűnözők és elítéltek nem léphettek szent területre és így el kellett kerülniük az Agora szent helyeit.

Az ókorban, mikor a kultúra főleg szájhagyomány útján terjedt, az Agora volt az a hely, ahol a dalnokok és poéták előadták műveiket vagy a homéroszi költeményeket: és mint ahogy Xenophanesz mondja, ezek Sophia hatalmáról szóltak a görög világban; az Agora volt az a hely, ahol Szokratesz, az egyik legnagyobb gondolkodó, elmondta gondolatait és szembeszállt a tanult emberekkel lerombolva állításaikat az irónia és a cáfolat segítségével. Ezen okból az Agora képviseli az egyik legősibb kulturális gyökeret attól a pillanattól kezdve, hogy a nyugati gondolkodás egyik legmagasabb formája itt megszületett és kialakult, és ahol a legnagyobb gondolkodók a tudás szenvedélyét tanulták és tanították, amint azt a plátói Protagorasz mondja: “Szenvedélyem a tanulás, de a föld és a fák nem tudnak nekem tanítani semmit, míg az emberek a város piacterén igen.”

Az Agora a polisz szíve, a városi politikai élet gyújtópontja, ahol a városlakók megtudják a híreket, ahol kollektív véleményt és ítéletet formálnak emberekkel és ügyekkel kapcsolatban; és valószínű, hogy a börtön is az Agorán volt, ahol többek között a kivégzésekre is sor került; itt volt található a Tizenegyek rezidenciája, amely a rendfenntartás legfelsőbb testülete volt. A főbb középületek mellett az Agorán emelték a legjobban tisztelt templomokat: a Leocoriont, Apolló templomát, Aiakosz szent helyét, a szabadító Zeusz előcsarnokát. Több helyen oltárok voltak találhatók, egyik példa erre a Zeusz tiszteletére emelt oltár, illetve szobrok különböző kultuszok névadóiról.

A tizenkét isten Pisistratos által emelt oltára, amely a fent említett terület déli pontján állt, jelképezte a város közepét, míg a tér másik pontján a Könyörület oltára helyezkedett el.

A tér körül közhivatalok kaptak helyet, a Tholus, a legfelsőbb bíróság (Pritani) rezidenciája, az a hely, ahol a  Ötszázak Tanácsa gyűlt össze, a Metro, Cybele temploma, amelyet állami levéltárként használtak, és azok az épületek, ahol a bírák laktak.
 

Ami a síkrajzi megjelenést illeti, két agora-típus létezett: az archaikus és a jón.

Az elsőt utcák keresztezték, melyek vonalát árkádok szakították meg, míg a másodikat árkádok alkották négy oldalon, melyek úgy voltak összekötve, hogy átjárókat alkottak.

Az árkádok kialakítása azt is jelentette, hogy ezek lényeges és jellemző elemekké váltak és logisztikai könnyebbséget jelentettek, lehetővé téve az itt tartózkodóknak, hogy akár szociális-politikai-vallási, akár kereskedelmi témájú gyűléseiket a naptól és esőtől védve tarthassák.